- Közeel...táávol...közeeel...tááávol-értelmeskedett Izz és Zayn.
Ezek nem komplettek, az biztos.
- Aaaj, gyere már! -nevetett Harry és kirángatta Izzyt a házból.
Miután becsapódott az ajtó Zayn felkiáltott :
- Csapjunk egy bulit !
- Mivan?! -vágtam egy fintort. (WTF?!)
- Na, tudom hogy te "jó kislány vagy" -mutogatta az idézőjeleket kezeivel. - De most lazulj végre !
- Nem vagyok jó kislány ! -fontam karba a kezem a mellkasom előtt.
- Aha, nem! -nevetett Louis. - Még egy bulit se mersz csapni más házába.
- Ez nem jó kislányság, ez illem ! -oktattam ki őket.
- Mi meg az illem... jó vicc volt Ett! - nevetett rajtam Niall tele szájjal.
- Ne beszélj tele szájjal ! Senki se kíváncsi mi van a szádban ! -kacsintottam rá.
- Okéé emberek, party lefújva jó kislány szindróma miatt ! -nevetett Zayn és lecsapta magát a TV elé.
Hirtelen egyetlen egy ember jutott eszembe, aki segíteni tudna szabályozni ezeket a nagy gyerekeket...
- Liam, ő kell nekem! -szólaltam meg hangosan.
Mindenki úgy nézett rám, mint egy hülyére, akit most engedtek ki a helyi dili házból.
- Ezt most hangosan mondtam...? -pirultam el.
- Hát. . ömm, igen. -adott választ Louis.
- Szuper.. -forgattam a szemem. - Szóval, hol van Liam?
- Elment,Danielle hívta. Még reggel. Nem emlékszel ? -csodálkozott Niall, mostmár nem csámcsogva.
- Hogy emlékezne rá? Itt se voltunk ! - oktatta ki Zayn.
- Jah, igaaz! -kapott a fejéhez Louis. - Mert ti együtt töltöttétek az éjszakát ! - húzogatta a szemöldökét.
- Igen. Együtt. -válaszolt Zayn teljes nyugodtsággal.
- Ki tudja mi volt ott.. - nevetett Niall.
- Semmi olyan, amire a te kis perverz agyacskád gondolhatna. -kacsintott rá Malik.
- Téged ismerve, csak olyan lehetett ! -nevetett Louis.
- Istenem... -forgattam a szemem. - Abba hagyjátok?!
- Hogyneee -nevettek.
- Szuper. -zártam le a témát, majd fogtam magam és felsétáltam a zene szobába.
Emlékeztem hogy van ott egy zongora, és már nagyon-nagyon régen ültem zongoránál, így gondoltam kihasználom az alkalmat.
Felvánszorogtam a lépcsőn, majd benyitottam a terembe. Amint beléptem máris megnyugodtam... a zene valahogy mindig is nyugtatóul szolgált.
Körbe néztem, majd a zongoránál foglaltam helyet.
Nem tudtam mit játszak, majd eszembe jutott hogy régen még el tudtam játszani a Rihanna - I love the way you lie című számát. Megpróbálkoztam vele, hátha sikerül még.
Először csak a refrémet, majd az egészt dallamot kezdtem el játszani. Minden egyes hang amit kiadott ez a hangszer megnyugtatott. Akkor azt éreztem senki sem bánthat abban a percben. Később azon kaptam magam, hogy már a dalt is éneklem...
- Istenem... -forgattam a szemem. - Abba hagyjátok?!
- Hogyneee -nevettek.
- Szuper. -zártam le a témát, majd fogtam magam és felsétáltam a zene szobába.
Emlékeztem hogy van ott egy zongora, és már nagyon-nagyon régen ültem zongoránál, így gondoltam kihasználom az alkalmat.
Felvánszorogtam a lépcsőn, majd benyitottam a terembe. Amint beléptem máris megnyugodtam... a zene valahogy mindig is nyugtatóul szolgált.
Körbe néztem, majd a zongoránál foglaltam helyet.
Nem tudtam mit játszak, majd eszembe jutott hogy régen még el tudtam játszani a Rihanna - I love the way you lie című számát. Megpróbálkoztam vele, hátha sikerül még.
Először csak a refrémet, majd az egészt dallamot kezdtem el játszani. Minden egyes hang amit kiadott ez a hangszer megnyugtatott. Akkor azt éreztem senki sem bánthat abban a percben. Később azon kaptam magam, hogy már a dalt is éneklem...
On the first page of our story,
the future seemed so bright.
Then this thing turned out so evil,
I don´t know why,I´m still suprised.
Even angels have their wicked schemes,
but you take that to new extreme.
But you´ll always be my hero,
even though you lost your mind...
Just gonna stand there,
and watch me burn.
But that´s all right,
because I love the way it hurts.
Just gonna stand there,
and hear me cry.
But that´s all right,
because I love the way you lie.
I love the way you lie...
- Ez nagyon szép volt... -hallottam meg Zayn hangját, aki az ajtóban támaszkodott.
- Ti komolyan olyanok vagytok mint a szellemek... -kuncogtam lehajtott fejjel.
- Nemtudom, lehet. -mosolygott.
- Nem lehet, biztos.
- Zongorázol is? -indult meg felém.
- Ja.. de már nagyon rég ültem zongoránál.
- Mért?
- Hát... mikor ide költöztem a zongorát nem küldték utánam. -nevettem.
- Ide költöztél?! -csodálkozott.
- Aham, ide járok suliba. Anyuék Norwichban vannak. -magyaráztam.
- De biztos van valakid itt...
- Nem. Teljesen egyedül vagyok itt, na de vannak haverok, az is igaz. -nevettem.
- Nem rossz teljesen egyedül a hatalmas Londonban? -érdeklődött.
- Először nagyon rossz volt... de aztán megszoktam, ha valamit el akarok érni az életben nem ülhetek folyton anyámék mellett. És én lenni akarok valaki.
- Teljesen megértelek. -ült le mellém.
- Komolyan? -néztem fel rá érdeklődő fejjel.
- Hát, nekem is nehéz a családomtól távol lenni. Bradford sincs a kertek alatt. -mosolygott.
- Bradford?!
- Igen. Ott élnek anyuék... de te legalább haza mehetsz többször is.
- Mért te...?
- Én jó ha három hónaponta haza mehetek.
- Sajnálom...
- Ne tedd. -mosolygott. -A legnagyobb álmom élem.
- Persze. -mosolyogtam.
Pár percig néma csöndben ültünk egymás mellett, de ez a csend egyáltalán nem volt kínos...inkább olyan nyugodt, meghitt.
- Csinálhatok rólad egy képet? -nézett le rám.
- Mivan? -nevettem.
- Csinálhatok rólad egy képet? -ismételte meg magát mosolyogva.
- Amm... persze. -bólintottam bizonytalanul, és kisimítottam a hajamat az arcomból.
- Uhh, ez sexy volt. -mondta. - Csináld még egszer légyszi!
- Hogy mi van? -nevettem rajta és a hajamba túrtam.
- Semmi, csak maradj így és mosolyogj. -mosolygott rám, majd elő kapta az Iphonet a zsebéből és felém irányította.
- Meg van már ? -nevettem.
- Meg. Köszi. -mosolygott rám. - Szuper kép lett. -mutatta felém a képet.
- Egész tűrhető. -nevettem.
- Gyönyörű vagy rajta. -mosolygott rám.
- Én ezt nem így gondolom, de azért kösz. -pirultam el.
- Imádom, hogy ezt váltom ki belőled. -vigyorgott.
- Mire gondolsz? -tettem a hülyét.
- Hát erre, itt ni... -jött közelebb az arcával és egy gyengéd puszit nyomott az arcomra, amibe nekem sikerült ismét bele pirulni. - Kis Piroska. -vigyorgott.
- Hééé! -löktem oldalba kuncogva.
- Jólvan, jólvan ne bánts. -nevetett. - Még a végén megrohamoznak érte a rajongóim.
- Oh... szóval már a rajongóid nélkül meg se tudod védeni magad. Szép. -nevettem.
- Naa, le szállhatsz rólam. -nevetett tovább.
- Hogyne. -mosolyogtam.
- Na,most figyelj. -mondta, majd elkezdte nyomkodni a telefonját.
Ráment twitterre, majd a kép megosztásra...
- Ne ! -kaptam ki a kezéből gyorsan a telefont.
- Mi ?! Miért ne? -értetlenkedett.
- Nem akarom, hogy kitedd. -motyogtam magam elé olyan halkan, hogy már azt hittem meg se hallja.
- Mégis miért? -kezével az állam alá nyúlt, és felemelte hogy a szemembe tudjon nézni.
- A rajongóid... Nem akarom, hogy utáljanak. -vallottam be.
- Héj... -simogatta meg az arcom. -Nyugi. -mosolygott.
- Nyugodt vagyok. -jelentettem ki.
- Szuper, akkor vissza kapom a telefonom? -mondta és a kezét felém nyújtotta.
- Vissza. -nyomtam a kezébe mosolyogva.
- Köszönöm. -mosolygott, majd megint nyomogni kezdte.
Pár perc múlva a telefonom csipogni kezdett. Megnéztem és a twitter küldött egy értesítőt.
Zaynre néztem és elmosolyogtam magam, majd megnyitottam a kapott értesítőt.
- Uhh, ez sexy volt. -mondta. - Csináld még egszer légyszi!
- Hogy mi van? -nevettem rajta és a hajamba túrtam.
- Semmi, csak maradj így és mosolyogj. -mosolygott rám, majd elő kapta az Iphonet a zsebéből és felém irányította.
- Meg van már ? -nevettem.
- Meg. Köszi. -mosolygott rám. - Szuper kép lett. -mutatta felém a képet.
- Egész tűrhető. -nevettem.
- Gyönyörű vagy rajta. -mosolygott rám.
- Én ezt nem így gondolom, de azért kösz. -pirultam el.
- Imádom, hogy ezt váltom ki belőled. -vigyorgott.
- Mire gondolsz? -tettem a hülyét.
- Hát erre, itt ni... -jött közelebb az arcával és egy gyengéd puszit nyomott az arcomra, amibe nekem sikerült ismét bele pirulni. - Kis Piroska. -vigyorgott.
- Hééé! -löktem oldalba kuncogva.
- Jólvan, jólvan ne bánts. -nevetett. - Még a végén megrohamoznak érte a rajongóim.
- Oh... szóval már a rajongóid nélkül meg se tudod védeni magad. Szép. -nevettem.
- Naa, le szállhatsz rólam. -nevetett tovább.
- Hogyne. -mosolyogtam.
- Na,most figyelj. -mondta, majd elkezdte nyomkodni a telefonját.
Ráment twitterre, majd a kép megosztásra...
- Ne ! -kaptam ki a kezéből gyorsan a telefont.
- Mi ?! Miért ne? -értetlenkedett.
- Nem akarom, hogy kitedd. -motyogtam magam elé olyan halkan, hogy már azt hittem meg se hallja.
- Mégis miért? -kezével az állam alá nyúlt, és felemelte hogy a szemembe tudjon nézni.
- A rajongóid... Nem akarom, hogy utáljanak. -vallottam be.
- Héj... -simogatta meg az arcom. -Nyugi. -mosolygott.
- Nyugodt vagyok. -jelentettem ki.
- Szuper, akkor vissza kapom a telefonom? -mondta és a kezét felém nyújtotta.
- Vissza. -nyomtam a kezébe mosolyogva.
- Köszönöm. -mosolygott, majd megint nyomogni kezdte.
Pár perc múlva a telefonom csipogni kezdett. Megnéztem és a twitter küldött egy értesítőt.
@zaynmalik megjelölt egy bejegyzésben.
@Ettie_6 mit alkottam én? haha :P fotós is lehettem volna, nemde? bár igaz, remek modellem volt ;) Xx
- Muszáj volt kirakni ? -néztem fel rá.
- Igen, nekem ez a kép nagyon tetszik. -mosolygott. - És a rajongóknak is fog.
- Ha te mondod. -nevettem.
- Szuper hangod van. -bókolt.
- Köszönöm. -mosolyogtam.
- Még sosem gondoltál arra, hogy jelentkezz valamilyen tehetség kutatóba?
- Nem, nem igazán...
- Pedig nagy sikered lenne. -kacsintott.
- Na és te?!
- Én mi?
- Játszol valamilyen hangszeren?
- Konyítok valamit a gitárhoz, de ennyi. -nevetett. - Én nem vagyok többfunkciós, mint kegyed.
- Méghogy nem többfunkciós, akkor a hangoddal mi van?
- Jah igen, meg az. -kuncogott.
- Játssz valamit gitáron ! -kérleltem.
- Nem.. még senki sem hallott gitározni, még a srácok se. -nevetett.
- Oh, annyira csak nem vagy pocsék ! -hecceltem.
- Kösz, ezzel megtisztelsz. -nevetett még jobban.
- Na, de komolyan, játssz már valamit. -vetettem be a kiskutya szemeimet is, aminek szinte senki sem tud ellen állni.
- Rendben. -adta meg magát.
- YES ! -boxoltam egyet a levegőbe. - A kiskutya szem mindig bejön.
- Annak nem lehet ellen állni. -kuncogott, majd felállt és elvett egy gitárt az álványról.
Elkezdte gitározni a saját Little things című dalukat, és énekelt is hozzá.
Your hand fits in mine, like it's made just for me.
Your bear this in mind, it was meant to be.
And I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks,
and it all make sense to Me..
...
- Ez szuper volt ! -mosolyogtam.
- Kösz. Büszke lehetsz magadra, eddig senki sem tudott rávenni, hogy gitározzak bárki előtt is. -kuncogott lehajtott fejjel.
- Pedig nincs mit szégyelned, jól játszol. -mondtam. - Na, és most a másikat is vissza kapod.
- Milyen másik? Már zenéltem neked.
- Hagy csináljak egy képet rólad ! -nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Leharapom ! -vágta rá azonnal.
- Na, azt próbáld meg !
- Nem kell próbálni, egyszerre is menni fog. Akarod tapasztalni ? -húzogatta a szemöldökét.
- Istenem... -forgattam a szemem.
- Tessék ? -kuncogott.
- Mióta te vagy az Isten ? -nevettem.
- Igazad van, csak a segédje vagyok... De velem is megoszthatod a gondodat. -mosolygott.
- Rendben... Óh, Istenem segédje segíts meg ettől a nem normális 20 éves nagy gyerektől, aki itt van velem szemben. -mondtam komolyan, de a végét sikeresen elkuncogtam.
- Kérés elutasítva. -nevetett, majd rám vetette magát és csikizni kezdett.
- Nee! Ne csikizz! -nevettem. -Hagyd már abbaaa!
- Nem, amíg vissza nem szívod.
- Azt lesheted !
- Akkor nem hagyom abba. -jelentette ki határozottan, és tovább csikizett... és valami csoda folytán hamar megtalálta a legérzékenyebb pontomat is.
- Ne mááár! -sikítottam a nevetésbe és kapálózni kezdtem alatta.
- Mondd szépen: Bocsi. -láttam rajta hogy élvezi a helyzetet.
- Jólvan, jólvan ! -nevettem sikítozva. - Bocsi.
- Szuper. -hagyta abba a szadizást, de nem kelt fel rólam.
- Akkor, csinálhatok rólad képet ? -mosolyogtam.
- Rendben. -egyezett bele, majd lemászott rólam.
Ki kényszerítettem a zsebemből a telefont, majd felé fordítottam.
- Mosolyt! -kuncogtam.
Zayn bedobta a szívdöglesztő féloldalas mosolyát, én pedig lefényképeztem
- Köszi. Szuper lett. -mosolyogtam rá, miután megnéztem a képet.
- Na hadd lássam ! -kuncogott.
- Pillanat. -kacsintottam rá.
A telefonomon én is rá mentem a twitter ikonra, és már fel is töltöttem a képet.
@zaynmalik az én alkotásom is jó lett, haha ;) xx
Zaynnek azonnal csipogni kezdett a telefonja. Megnézte az értesítőt, majd felém fordult és elmosolyodott.
A telefonom újra csipogni kezdett. Megnéztem.
@zaynmalik megjelölt egy bejegyzésben.
Fel kuncogtam, majd megnyitottam. Zayn betette ezt a képet profil képnek ilyen bejegyzéssel :
@Ettie_6 műve ;) Xx
- Most komolyan beraktad profilnak ? -nevettem.
- Hát, látod. -nevetett velem.
- Amm... szerintem le kellene már menni. Kitudja mit gondolnak a perverz haverjaid, hogy csak úgy eltűntűnk. -kuncogtam.
- Ugyan mit gondolnának? -mosolygott és számat tanulmányozta, majd közelíteni kezdett az arcával felém.
A szívem hevesen kezdett dobogni, mivel még nem csókolóztam életemben eléggé féltem, ezért elkezdtem alig észrevehetően hátrébb csúszni tőle. Már majdnem találkozott az ajkunk, amikor lentről ajtó csapódást hallottunk, és erre szét rebbentünk.
- Megjöttünk ! -ordította Izzy.
- Hát, megjöttek...-mosolyogtam, és felálltam a zongorától.
- Ja... sajnos. -nézett mélyen a szemembe, és megindult felém.
Az arca megint vészesen kezdett közeledni, de kezem a mellkasára rakva picit eltoltam magamtól.
- Szerintem menjünk. -mosolyogtam rá, majd megindultam az ajtó felé.
- Ahogy akarod... -hallottam egy sóhajt mögülem.
Kinyitottam az ajtót, majd a küszöbről vissza szóltam neki.
- Nem jössz ? -kérdeztem mosolyogva.
- De, igen. -mosolygott vissza, ami valamilyest megnyugtatott, hogy nem haragszik rám.
Szorosan egymás mellett robogtunk le a lépcsőn, egészen be a nappaliba. Amikor be értünk minden szem ránk szegeződött.
Kínos csend volt a szobában, és mindenki csak minket bámult, ahogyan szorosan egymás mellett ácsorgunk.
- Na, milyen volt a randi ? -törtem meg a kínos csendet egy bárgyú mosoly kíséretében.
