- Ezt nem hiszem el! -ámuldozott barátnőm mikor teljesen elmeséltem neki a történetet.
- Tök mindegy, messziről fogom őt kerülni... ha egyáltalán kell majd kerülnöm -mondtam nyugodtan.
- Hogy érted, hogy "ha egyáltalán muszáj" ? -értetlenkedett.
- Nem hiszem, hogy érdekelni fogja a későbbiekben mi van velem, még a nevemet is elfelejtette már szerintem. -kuncogtam keserűen, de nem akartam, hogy Elina vagy bárki más is megtudja, hogy mennyire fáj hogy Zayn becsapott.
- Egy köcsög az a srác... sokkalta jobbat érdemelsz nála! -kacsintott rám és átölelt.
- Igen...tudom. -motyogtam a szorításában.
- Gyere igyunk egy kávét... már rég voltam a Starbucks-ban -nevetett, majd lábra tápaszkodott.
- Jó, az nekem is jó lenne. -mosolyogtam rá és én is nagy nehézkesen, de felálltam.
***
Mikor odaértünk a Starbucks elé leálltam és csak bámultam. Pontosan elcsíphettük azt a pillanatot amikor Zayn Malik barátnőjével együtt éppen elhagyja a kávézót.
- Oh.. -sóhajtottam.
- Mi az ? -nézett rám barátnőm.
- Nézz oldalra. -böktem arra a fejemmel.
- Fúha... Na nehogymár szomorkodj, gyere direkt is arra megyünk!!! -rángatott el feléjük.
- Nem akarok! -nyafogtam.
- Mit is mondtál, mi újság Nathannel? -mosolygott Zaynre Elina.
- Am..nem is említettem Nathant. -néztem rá furcsán.
- Ettie...? -nézett rám hatalmas szemekkel Zayn.
- Tessék? -fordultam fel
- Nem hittem, hogy...
- Hogy még találkozunk ? Én se. Remélem máskor nem futunk össze. -mondtam, majd karon ragadtam barátnőmet és berángatta a kávézóba.
Beléptünk és elfoglaltuk a kedvenc helyünket az eldugott sarokban.
- Milyen kávét kérsz ? -kérdeztem.
- Most inkább csak forró csokizok. -mosolyog.
- Mit adhatok? -jött ki hozzánk a pincér srác és rám mosolygott... hmm... egész helyes.
- Forró csoki lesz és egy vaníliás kávé. -mosolyogtam.
- Egy ilyen csinos lánynak bármit. -kuncogott.
- Mióta szokás flörtölni az ügyfelekkel ? -lépett mellé mérgesen Zayn és gyilkos szemeket meresztett szegény srácra.
- Barom... -sóhajtottam.
- Azt nem te fogod megmondani... Na akkor hozom is a rendeléseteket. -kacsintott rám.
- Köszi. -mosolyogtam rá, majd elment.
- Undorító ahogy flörtöl veled. -állt meg az asztalunk előtt.
- Szerintem cuki. -mondta Lena.
- Egyet értek, helyes srác. -bólogattam.
- Beszélhetnénk ? -nézett a szemembe.
- Nincs miről.
- Szerintem igenis van miről. -emelte fel a hangját.
- Nem, nincs!
- Szakítottam Perrievel. -nyögte ki.
- Jó... és?
- És? Ez most komoly? -sóhajtott.
- Itt is van a kávé és a forrócsoki. -mosolygott a pincér srác amikor kihozta a rendelésünket.
- Köszi. -köszönte meg Elina.
- Zayn...amm..szeretném seggfejmentesen meginni a kávémat. -tekintettem rá.
- Elmegyek, amint beszéltünk. -erősködött.
- Na, arra várhatsz. -álltam fel az asztalomtól a kávémmal együtt. - Elina én most húzok, ma Nathan is a városba érkezik, nem akarom lekésni az érkezését.
- Nálatok lesz? -kérdezte Len.
- Igen...szóval megyek, még a szobáját is elő kell készítenem. -mosolyogtam, majd meg sem várva barátnőm válaszát kirobogtam az épületből.
- Ett várj már kérlek! -rohant utánam Mr.Malik.
- Fordulj fel! -néztem hátra.
- Ne csináld már! Csak... kiment a fejemből Perrie! -tárta szét a karjait.
- Oké, másnapos voltál, elfelejtesz dolgokat, de hogy pont a barátnődet ?! -álltam meg előtte.
- Ez van! - rántotta meg a vállát.
- Tudod mit? Cseszd meg Malik és hagyj békén ! -vágtam a képébe mérgesen majd elrohantam.
- Ettie kérlek ne! -kiáltott utánam de meg sem álltam.
Nem hiszem el! És még utánam jön... barom!
**Zayn**
- Ettie... -sóhajtottam de ezt már ő nem hallhatta meg.
Nem veszíthetem el ! Ettie az egyetlen lány aki mellett merek önmagam lenni! !
- Ezt elcseszted nagyfiú... -mondta Ettie barátnője.
- Tudom. -morogtam.
- De ezt mégis hogy gondoltad? Hogy nem fogja megtudni hogy csajod van?!
- Nem... én csak .. -makogtam.
- Tudod... ha Ettie most gyűlöl, akkor teljesen meg van rá az oka.
- De NEM!!! -kiáltok fel majd elrohanok.
Nem hiszem el!!! Elcsesztem...
Ezekkel és ehhez hasonló gondolatokkal léptem be a Carson ház ajtaján.
- Oh... főnök! -rohan oda azonnal hozzám James.
- Hello... -vakartam meg a tarkómat. -Mi az?
- Kellene már cucc...
- Majd szerzek, csak mostanság nem nagyon volt időm....
A Carson ház a drogosok hazája lett. Az olyan drogosoké, akiknek szinte senkijük sem maradt és mondhatni hajléktalanok lennénk ha ez a "család" nem lenne. Kegyetlen korszakaimban ide menekültem és ők mindig tárt karokkal vártak engem. És mára már a főnökükké nőttem magam.
- Hello Malik! -csapódik le mellém Richy.
- Hali... -ültem le sóhajtva a bárpulthoz.
- Baj van?
- Nem nincs...csak kell nekem most valami nagyon ütős!!!
- Tessék... -nyújtott át nekem egy tablettákkal teli zsacskót.
- Nem ilyenre gondoltam, erősebbre.... Nekem most HEROIN kell!
- Fhúha... biztos vagy benne?
- Igen!!! -ordítok.
- Jólvan jólvan, ne szedd le a fejem -kezd el kutakodni a párpult egyik polcán.
Elhúzta a Whiskey-s üveget és elővett egy fecskendőt.
- Add!!! -vettem ki azonnal a kezéből majd egy nyakkendővel elszorítottam az eremet és be injekcióztam magamba az adagomat.
- Zayn... jó ötlet ez?
- Mért ne lenne??!! -morogtam majd éreztem azt a szeretett bizsergést a vénáimban, ahogy a drog szétárad a véremben és körbejárja a testem részeit...
- Zayn!!! Zayn!!!
Hirtelen minden sötét lett és csak a nyugalmat éreztem, a hatalmas nyugalmat és a sötétséget ami elnyelt...
Békesség...
