Reggelre jót nevettem Izzy-n és Zayn-en... az az alvás nekik, kegyetlen.
Gondolatmenetem közben elkezdtem öltözködni. Gyorsan magamra kaptam az Izzytől kapott fehér trikót, a tegnapi farmer nadrágomat, és a fehér sapimat. Ezzel gyorsan el is készültem és elindultam a fürdőbe, hogy feldobjam magam egy kis sminkkel.
- Ettie!!! Hol vagy?! -hallottam Niall hangját.
- Fürdő! -szóltam ki,miközben a szemceruzával ügyeskedtem.
- Valaki sminkel ! -nevetett és az ajtónak támaszkodva nézett engem.
- Baj ? -kérdeztem.
- Nem, csak vicces... még a nyelved is kidugod közben. -nevetett tovább.
- Nembaaaj -néztem rá nevetve.
- Hagy csináljak egy kéépeeet! -nézett rám kiskutya pofival.
- Aaajh, rendben. -nevettem.
Egy hangos kattanást hallottam, majd meg is szólalt Niall :
- Kééész van! Fel is rakom twitterre. -motyogta az orra alatt és hirtelen hangos csipogásba kezdett a telefonom.
@NiallOfficial megjelölt téged egy bejegyzésben
@Ettie_6 olyan cuki vaaagy *-* :D :D XX
Ezen elmosolyogtam magam.
- Jééj, Zayn írt is hozzá... -mosolygott Niall.
- Igen?! -kérdeztem rá.
- Ja,nézd meg.
@zaynmalik : a kis cukorfalat *-* Xx
- Hehhh... -mosolyogtam.
- Ohohóó, csaknem Zayn rádindult? -húzogatta a szemét Niall.
- Ne légy hülye. -néztem rá komolyan.
- Én?! Nem vagyok az, Zayn rád hajt.. milyen érzés? -nevetett.
- He??!! -néztem rá értetlen fejjel.
- Milyen érzés, hogy bejössz a híres nőcsábász Zayn Maliknak? -nevetett, ha lehetséges még jobban mint az előbb.
- Szar. -adtam választ, majd gyorsan befejeztem a sminkemet és kimentem onnan.
- Most mééééér?! -rohant utánam.
- Csak mert. -mondtam.
- Jááj.... -forgatta a szemét. - A vak is látja, hogy neked is tetszik.
- Ez nem igaz ! -tagadtam, majd olyan gyorsan fordultam meg, hogy levertem a lámpát.
- Berendezés marad... -nevetett. - És hiába tagadod pici lány, rád van írva. -kacsintott.
-AAAAJJJJH -morogtam.
- Oké, akkor inkább téma váltás... Csinálhatok rólad egy normális képet is? -mosolygott.
- Ja, persze.
- Mosoooly! -nevetett.
Pár perc múlva újra jött az értesítő :
@Ettie_6 PEACE !!! :D :D XX
- Nem kellene le menni? -kérdeztem.
- Én még nem... lehet előtte fel kellene öltöznöm. -nevetett.
Eddig nem is tűnt fel, hogy Niall egy szál alsóban álldogál a szobában. Erre a gondolatra el szégyeltem magam.
- Akkor megyek öltözni, majd találkozunk. -kacsintott rám, és kisétált.
Semmi kedvem nem volt lemenni a srácokhoz, félek mi lesz ha Zaynnel kettesben maradunk... hisz aajh, ilyen nincs! Hiába tagadom magamnak, tetszik! Nagyon is... és bírom, és és... azt hiszem szeretem. Hogy szerethettem bele valakibe 2 nap alatt?! Hiszen, nem is ismerem...
Ott üldögéltem egyedül a szobámban, mikor megkordult a gyomrom. Nem maradhattam tovább fent, túlságosan is éhes voltam.
Lassan elindultam végig a hosszú folyosón, egészen a lépcsőig.
"Nem találkozok vele, nem találkozok vele, ha meg igen, ott lesznek a srácok is. Nem lesztek kettesben, nyugi... " -mondogattam magamnak, míg lefelé haladtam.
Beléptem a konyhába és... úristen, Zayn felső nélkül!!!
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! Vagy inkább szerencsés?
- Zayn?! -kérdeztem folytott hangon.
- Oh,Ettie! Jó reggelt! -fordult felém.
- Jó-jó-jó reggelt... -dadogtam neki.
- Nem vagy éhes? Csináltam egy kis kaját magamnak, de jut belőle neked is. -fordult vissza a sütőhöz és le emelte róla a tepsit.
- De, jó lenne.. köszi. -motyogtam.
- Parancsolj. -rakott elém egy tányért, majd egy tányérral együtt helyet foglalt velem szemben.
- Hmm, jó illata van. -szagoltam bele a levegőbe.
- Csirke, a specialitásom. -nevetett.
- Oh, milyen találó. -nevettem vele.
- Az... -nézett mélyen a szemembe mosolyogva.
- Kérlek ne csináld... -sütöttem le a szemem.
- Mégis mit?! -kérdezte.
- Teljesen elvarázsolsz... -motyogtam olyan halkan, amennyire csak tudtam és reméltem, hogy nem hallja meg.
- Hmm... tényleg? -mosolygott.
- Igen, nem fair amit a szemeddel művelsz. -pillantottam fel rá.
- Mármint ez? -nevetett és kancsalba állította a szemét.
- Hülyeee. -nevettem rajta.
- Kösz, megtiszteltetés tőled hallani. -mosolygott és megint mélyen a szemembe nézett.
- Megint kezded... -pirultam el.
- De hisz nem is csinálok semmit. -nevetett.
- Úgy nézel a szemembe, mintha az egész lelkemet látnád, mintha egy nyitott könyv lennék... kegyetlenség. -mosolyogtam lehajtott fejjel. - Nekem nincs ilyen fegyverem ellened.
- Nekem már a létezésed egy elég erős ellenség számomra.-mosolygott. - Na meg, én is ugyanígy vagyok.
- Pedig nincs bennem semmi különleges, átlagos lány vagyok... még csak nem is híresség, nem is szépségkirálynő és nem is akrobata.
- Nem, tévedsz. Egyáltalán nem vagy átlagos. Te számomra nagyon is különleges vagy, és nem kell, hogy híresség legyél, vagy szépségkirálynő, vagy akrobata. Nekem tökéletes vagy. Hisz gyönyörű vagy, kedves, hülye, jófej, barátságos, imádnivaló és veled eltudok beszélgetni...akármiről. Amikor veled vagyok, nekem olyan mintha...mintha megszűnne a világ. Akkor elfelejtem, hogy ki is vagyok, hogy ott vannak a rajongók, a koncertek, az interjúk, a bonyodalmak. Akkor csak egy átlagos 20 éves srác vagyok, egy lánnyal. Egy lánnyal, akibe azt hiszem röpke 2 nap alatt beleszerettem. -mondta a szemembe, majd elpirult és lehajtotta a fejét.
- Zayn... én, azthiszem, hogy én -kezdtem bele, de hirtelen meghallottam a TV hangos recsegős hangját.
......A One Directiont tegnap este egy idegen lakására látták beönzönleni,vajon a két lánynak köze van a srácokhoz,vagy csak egy kis kaland volt a srácok számára?......
- Harry, ez mi volt?! -hallottam meg Izzy hangját.
- Semmi. -vágta rá azonnal, és hirtelen a TV elhallgatott.
- Ajaj... -motyogta Zayn és a fejét az asztalnak nyomta.
- Ne hazudj! Mutasd már!!! -hallottam a szobából, majd a TV újra hangokat hallatott.
- Mi ez?! -néztem rá Zaynre.
- Nemtudom. -nézett rám.
Hirtelen most jöttem rá mit mondott, Zayn is egy nyitott könyv előttem... hisz a szemébe nézek és látom, látom, hogy komolyan nem tud semmiről. Nem érti a helyzetet. És... azt mondta szeret. Szeret.
- Megnézem mivan már. -mosolyogtam rá, majd elindultam a nappaliba.
- Várj meg, én is megyek. -tápászkodott fel Zayn is, és mellém állt, és össze kulcsolta kezeinket.
Ez kicsit meglepett, de olyan jó érzés volt tudni, hogy Zayn fogja a kezem, valahogy biztonságban éreztem így magam. Mintha senki és semmi sem tudna most bántani, ezért én is picit felbátorodva enyhén megszorítottam a kezét.
- Mehetünk? -kérdezte és hüvelykujjával végig simított a kézfejemen.
- Menjünk. -mosolyogtam.
Megindultunk a nappali felé, így kéz a kézben. Kb. az út felénél Zayn megállított és maga felé fordított.
- A konyhában az egyik mondatod félbe maradt... -utalt arra, hogy szeretné tudni mit akartam mondani.
- Szeretlek Zayn. -motyogtam fülig pirosodva lehajtott fejjel.
- Hé, nyugi. -tette kezét az állam alá és így muszáj volt a két csillogó szempárba néznem. - Imádlak... -mosolygott.
Hirtelen vészesen közel kerültünk egymáshoz és ajkunk egyre jobban kezdte megszüntetni a távolságot.
- Zayn...én még nem... -suttogtam a szájába.
- Még nem csókolóztál ?! -lepődött meg.
- Nem. -ráztam meg a fejem,picit elpirulva és lesütöttem a fejem.
- Nem kell szégyellned. -mondta,miközben ajkai súrolták az enyémeket. - Megtisztetltetés hogy én lehetek az első számodra... Az első és az utolsó, baby. Ebben biztosíthatlak. -mosolygott rám.
Amint ezt kimondta ajkát az enyémhez érintette. Először csak lágy puszikat nyomtunk egymás ajkaira, majd nyelve befogadás kért a számba, amit én kissé habozva meg is adtam neki. Nyelveink szenvedélyes táncot jártak együtt, a hasamban pedig mintha ezer meg ezer pillangó repkedett volna. Leírhatatlan érzés volt. Akkor azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Csak Zayn és én. De levegő hiány miatt szét kellett válnunk. Szégyenkezve néztem fel rá.
- Imádom, hogy ilyet tudok kihozni belőled. -mosolygott.
- Én meg utálom, hogy ilyen hatással vagy rám. -mosolyogtam vissza.
- Nekem tetszik. -kuncogott, majd egy gyors puszit nyomott a számra.
- Harry! Elmagyaráznád mit jelentsen ez ?! -hallottam Izz ideges hangját.
- Gyere, nézzük meg mivan. -kulcsolta össze ujjainkat, majd elindultunk.
Mikor be értünk a nappaliba érdekes kép fogadott... EZT NEM HISZEM EL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése